Megyei siker az irodalmi alkotópályázaton
A szentgáli iskola, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár, a Lehetőség Alapítvány és a Lőrincze Lajos Emlékalapítvány vármegyei irodalmi alkotópályázatot hirdetett.
A pályamunka irányított volt: a kiírt feltételeknek – megadott cím, meghatározott szereplők stb. – szigorúan meg kellett felelnie minden alkotásnak.
Iskolánk diákja, Kuchta Linda 8. osztályos tanuló 3. helyezést ért el, aki a díját Veszprémben – a könyvtárban – vehette át.
Gratulálunk Lindának! A díjazott pályamunkát itt tesszük közzé először.
Petresné Reiter Andrea szaktanár
Az erdei szamóca
Egy nyugodt reggelen vaskos lábdobogásokra riadtunk fel.
Még a hajnal sugarai alig ébredtek fel, de az erdő már veszélyben forgott. Kék egyenruhás emberek zavarták meg a természetes csönd birodalmát. Hangosan morgó gépekkel estek neki a még szinte szundikáló fáknak és a növényzetnek. Rémült mókusok futottak ki otthonaikból, és riadtan tekintgettek egymásra. Rettegve néztünk körül mi is, a félelemtől pedig földbe gyökerezett a ……lágy szárunk.
Hirtelen mély roppanás hasított végig a reggeli fényködön. Ledőlt az első fa: az évtizedeken keresztül tápláló, erős és védelmező gyökerek most tehetetlenek voltak a láncfűrésszel szemben, elvesztették a törzset és az árnyékot adó lombkoronát. Csak most tudatosult az erdő népében, hogy itt mindenki veszélyben van, hiszen pusztító szándékkal érkeztek ezek az emberek.
Bár úgy tűnt, a Szamóca nemzetséget nem akarják bántani, mi mégis jobbnak láttuk, ha a fűrészes szélű leveleink alá rejtőzködünk. Mikor a Nap a legmagasabban járt az égbolton, és a távoli templomtorony is a delet harangozta, a pusztítás zaja hirtelen abbamaradt. A munkások nagy robajjal vonultak el, és a büdös gépeiket is vitték magukkal.
Az állatok persze elmenekültek, de mi, növények nem voltunk ennyire szerencsések. Nekünk, a Szamóca nemzetségnek is volt bőven veszteségünk. Néhány otromba munkás leszakította a gyümölcseink nagy részét, és többen kemény bakancsaikkal széttrancsírozták gyenge, piros Bogyócáinkat.
A döbbenet után kezdtük csak felmérni a család kárait. Szomorúan láttuk be, hogy az Erdei-Szamóca család szinte a háromnegyedét elvesztette az eleve aprócska kolóniának. Vigasztaltuk az öregeket és a picurkákat. Az ég is velünk bánkódott: először csak elszomorodott, majd pityeregni kezdett, végül pedig hosszan és erősen könnyezett. Szerencsére a munkások úgy ítélték meg, hogy ilyen cudar esőben nem lehet folytatni tovább a favágást, és hazamentek. Szomorú, mély csönd borult az erdőre a zápor után. Mindenki gyászolta elvesztett rokonait, barátait.
Az ezer sebből vérző erdő fáradt nyugalmát a szomszédunkban lakó Csattogóeper család vitája törte meg. Csak így magunk között…. ez a família mindig nagyon lármás. Szerencsére nem ment ez sokáig, mert Bagó bácsi gyorsan ledörmögte a két kis Csattogóepret. Nagy tisztelete volt ám az Öregnek! Ő a legnagyobb az eperfélék közt. Fiatalkorában egyenesen Bagolynak szólították, mert olyan termetes volt, mint a bagoly a többi madár között. Később Bagóeper lett, majd éltes korára Bagó bácsi!
Bezzeg a mi családunknak lenne ilyen tisztelete! Nekünk Erdei – Szamócáknak nem jut semmi megbecsülés, csak az, hogy összekevernek a házi eperrel! A Bagóepreket tisztelik, mert nagyok és erősek; a Csattogóeperre felnéznek, mert bátor és merészen visszaszól, felcsattan. De az Erdei – Szamóca családról nem alkotnak ilyen véleményt! Nem értem, miért nem kedvelnek minket annyira, mint más vadontermő epereket. Nekünk is vannak előnyeink, de soha nem arra figyelnek! Igaz, kisebbek vagyunk, mint a háznál termesztett rokonaink, de arománk nagyon zamatos. Mi vagyunk a gyermekkor apró öröme. Mi hozunk színt a sok zöld közé, és boldogságot a kirándulók arcára, ha megtalálnak minket.
Ha az erdőben jársz legközelebb, nézz be hozzánk, emeld fel leveleinket! Hadd vidítsunk fel téged is! Kóstolj meg minket, és legyél te is az Erdei-Szamóca család barátja!
készítette:
Kuchta Linda
Szent István Király Általános Iskola
8. osztály
Legutóbbi hozzászólások